Gen V: az 1. évad Sorozatjunkie (2024)

Szerintem nyugodt szívvel kijelenthető, hogy kellemes meglepetés lett A Fiúk szintén Prime Video-n, magyar szinkronnal is látható szuperhős iskolás spinoffja, a V-generáció, ami persze nem kapta meg ezt a címet.

Elejétől fogva klasszikus fiatal felnőttes-horror-akció-romantikus történetet lebegtettek a szemeink előtt, így senkinek sem rengethette meg a világát, amikor a készítőknek sikerült is egy ebbe a zsánerbe tartozó alkotást prezentálniuk. Természetesen A Fiúkra oly egyedi módon jellemző csavarokkal, a szuperhősmítosz ezúttal visszafogottabb kifigurázásával, megszokott trágársággal és folyamatosan ömlő vérrel.

Ez utóbbi elemét a sorozat már a főhősünk, Marie Moreau (Jaz Sinclair) képességével is megtámogatta, hiszen a fiatal szuperhőstanonc ezen világ berkein belül kevésszer látott, vér manipulálásának a képességével bír. Klasszikus underdog sztoriként indul neki köszönhetően a történet, hiszen a kifejezetten horrorisztikus ereje okán (hiszen nem könnyűszerrel reklámozható) már alapból nehezen jut be az akadémiára, ahol aztán bőven görgetnek az írók elég akadályt elé. Nem is beszélve a mindent belengő rejtélyről, amit klasszikus módon a gyorsan összeverbuvált fiatal felnőttekből álló csapatával igyekszik felfedni. Folyamatosan a széllel szembe harcolva természetesen.

Így a történet maga nem is rejteget sok meglepetést annak ellenére, hogy elején egész érdekes a felütés. Azonban az első rész végétől kezdve sejthető merre fognak haladni a fő történetszálak, még ha nagy szerencsére ennek a tálalása és egy-egy mellékvágány bőven tartogat elég egyediséget magában ahhoz, hogy a sorozat ki tudjon tűnni műfajtársai közül. Emellett a fő karakterek sincsenek állandó biztonságban, rögtön az elején húznak egész jót ezen a téren a készítők, még ha mai fejjel nem is olyannyira sokkolót. De legalább jól megalapozzák az érzetet, hogy senki sincsen teljes biztonságban. Ezt megtoldják azzal is, hogy az évad előre haladtával sokszor Marie is háttérbe szorul, végére felvetve az esélyét annak is, hogy az ő helye sem biztosított mindenképp.

No nem feszültségekkel teli, idegőrlő gyilkolászás megy, de pont van annyi tétje a történéseknek, hogy ne érezzük súlytalannak mikor egy-egy főbb karakter veszélybe kerül. Izgulni is van lehetőség értük, ugyanis alapvetően egészen rendben levő fő gárdát raktak össze a készítők. Marie kicsit kiszámítható, de a képessége miatt mégis izgalmas; Andre (Chance Perdomo) érdekesen sokrétű; Emma (Lizze Broadway) az első látszat ellenére kifejezetten erős dekonstrukciója klasszikus karaktertípusnak; Jordan (London Thor és Derek Luh) pedig körülbelül a második résztől kezdődően egyszerűen viszi a prímet. Nekem hatalmas kedvencem lett a nemváltó szuperhős, aki baromi jól volt végig megformálva a színészek által is.

Sajnos viszont Sam (Asa Germann) és Cate (Maddie Philips) nem sorolható a többiek közé, mert az évad végére mindkettőt értelmetlenül lerombolják a készítők. A lánynak vannak jó pillanatai, de a záráshoz érve borzalmasan egysíkúvá vált, végig nagyon szánalmasan kiszámítható utat követve. Az évadzáróban vártam a nagy csavart esetében, ami aztán sajnos sehogy sem jött, csalódáskeltő karakterutat prezentálva. Viszont még mindig jobban teljesített, mint Sam, aki az évad nagy részében még éppenhogy elfogadható volt, a végére viszont egy nagy 180 fokos fordulatnak köszönhetően a lehető legsemmilyenebb karakterévé vált a sorozatnak. Esetében nagyon nem várom a visszatérését, amiközben Cate még menthetőnek tűnik a folytatásban.

A fő gárda mellett az ellenlábasok jelentős része is jól teljesített, a mellékkarakterek pedig szinte egytől-egyig remek poénforrások voltak elejétől a végéig. Miközben a The Boys-ban néha értelmetlennek tartom a trágárságot, itt az egyetemi környezetnek köszönhetően egyszerűen passzoltak a nagyon gáz személyiségek és azok viselkedése a környezetbe. Alapvetően úgy érzem többször is nevettetett meg a Gen V, mint A Fiúk, a folyamatos komoly téma ellenére és végig fenntartva egy játékos könnyedséget.

A jó humorérzékre pedig szükség is volt, hiszen az elhagyhatatlan összehasonlításnak köszönhetően valahogy igazolni kellett a sorozat létjogosultságát. Összességében én úgy éreztem, hogy a készítők egészen jól helyezték át a hangsúlyt a világ egyes építőelemeiről a másikra. Ennek köszönhetően a sorozat magja és témája felismerhető maradt, viszont nem érződött unalmas másolatnak sem. Pont annyi identitása van a Gen V-nek, amennyi szükséges, a zsáneréhez mérten egészen jó élményt szállítva. Elsősorban köszönhetően a világnak, amiben játszódik, hiszen a véres közeg és cinikus világnézet pont el tudja különböztetni a sorozatot a műfajtársaitól is.

Ebben segített a számos cameo is, amik számomra kb. fele-fele arányba tekinthetők sikeresnek. Egyesek megjelenése nagyon erőltetett volt, mások teljesen organikusan illeszkedtek a történet, míg néhány beruccanás nem volt túl erős, de legalább szórakoztatóra sikeredett. Kicsit nekem túlságosan is támaszkodtak egy-egy fő pontnál a The Boys karaktereire a készítők, csak ritkán hagyva a Gen V-nek, hogy megálljon a saját lábain. Pedig az elején egészen önálló volt a sorozat, alapvetően érdekesebb történeteket is tolva, mint amikor nagyon egybefűzték a másik szériával az itteni történéseket. Nagy szerencsére a végére hagyták a legnagyobb durranást (na vajon kit?!), aki még a jobb cameo-k közé is esett a sorozatban minden tekintetben.

Így meg alapvetően elmondható, hogy kellemes szájízzel fejeztem be a sorozatot. Néha nagyon tinihorror az egész, a történet kicsit túl kiszámítható, illetve egyes karakterek nagyon gáz utat járnak be. Főhőseink is a végére túlságosan tipikus jófiúk, de a zsáneréhez mérten baromi jó, hogy nincsenek a szokásos gátak, és úgy igazán tud a történet merész lenni. Legalábbis poénokban és sötét karaktermomentumokban, még ha nem is képes annyira árnyalni a kiszámítható csapatát, mint az anyasorozata.

A folytatásnál tuti ott leszek, mert alapvetően érdekel mi lesz az itt bemutatott karakterekkel. Néhányukat (mint pl. Jordan Li) pedig még A Fiúkban is szívesen viszont látnám, hiszen kellemesen bemutatták milyen is ebben az univerzumban az egészen okés hősök oldala. Csak remélem, hogy a második évadban majd kicsit jobban mernek a saját lábaikon megállni és nem folyton az anyasorozat vállaira támaszkodni.